A mozgás fontosságának megítélése családonként nagyon eltérő. Bizonyos esetekben a szülők elvárják gyermeküktől, hogy sportoljanak, más esetekben az óvodai-iskolai testnevelésórákat is felesleges időpazarlásnak tartják. Fontos azonban tudnunk, hogy a testmozgásnak olyan pozitív hatásai is vannak, melyekről kevesebb alkalommal esik szó.
A mozgás fejlődése és az idegrendszer érése egymástól elválaszthatatlan egységben valósul meg. Az idegrendszer érése új mozgások megjelenését, elvégzését teszi lehetővé, és ezek gyakorlása pedig pozitív, fejlesztő hatással van az idegrendszerre, segítik a fejlődését, érési folyamatait. Ha az idegrendszerre tehát a legközvetlenebb módon, a mozgáson keresztül hatunk, fejleszthető a térbeli tájékozódás, a testvázlat, a lateralizáció (jobb-bal oldal megkülönböztetése), a vizuális figyelem, az auditív figyelem, a rövidtávú memória és a mintamásolás.
Az idő előrehaladtával, az iskolakezdéshez közeledve, természetesen szót kell ejtenünk az iskolaérettségről és képességfejlesztésről. Fontos tudnunk, hogy a tanulási nehézségeket elsősorban nem gyakorlással lehet orvosolni, hanem minél több és változatosabb mozgással. Az optimális idegrendszeri érés elérésében a szülőknek is nagy szerepük van. Csecsemőkorban a sok ringatás, pörgetés és hintázások azok az egyensúly-érzékelést ingerlő mozgásformák, melyek elősegítik a mozgásfejlődést. Később sem kell különösebb tudást igénylő dolgokra gondolnunk, szülőként elég, ha kúszásra, mászásra, futásra, ugrálásra, hintázásra bíztatjuk gyermekeinket, és ezekre a tevékenységekre megfelelő időt biztosítunk számukra.
Mivel a mai gyerekek egyre kevesebb időt töltenek a szabadban, a nagymozgásokat ezen okból kifolyólag is érdemes kültérre szervezni. A fáramászás, futás, árokugrás, mászókázás kiváló eszközei a fejlődésnek. A finommotorika fejlesztésére, természetesen életkornak és érdeklődésnek megfelelően, alkalmas a kézimunka, színezés és barkácsolás. Az írás előkészítése szempontjából, nem hanyagolhatjuk el ezeket a mozgásformákat sem.
A korai mozgások kimaradása nem mindig jár azonnali következménnyel. Az idegrendszeri éretlenség jelentkezhet nagy- vagy finommozgásokat érintő mozgásfejlődési elmaradásban, a beszédfejlődési, figyelem-koncentrációs problémákban, beilleszkedési nehézségekben is, illetve később tanulási nehézségek vagy részképesség-zavarok, diszlexia- diszgráfia- diszkalkulia, formájában.
A kisiskolások tanulási zavarainak hátterében tehát sok esetben idegrendszeri éretlenség áll, nem pedig lustaság, neveletlenség vagy alulmotiváltság a feladatok elvégzésére.
Ha az idegrendszer egyes területei alulszervezetté válnak, akkor a már fent említett tanulási zavarok léphetnek fel, melyeknek következtében a gyermek gyengébben teljesíthet az iskolában. Az idegrendszer szerveződésében feltorlódott elmaradások felszámolásával, a tanulási zavarok tünetei jelentősen csökkenek: javul az olvasás, a helyesírás, esztétikusabbá válik a külalak, oldódnak a számolási nehézségek.
Mindezeket figyelembe véve ajánlatos, hogy gyermekünk minimum az óvoda utolsó évében olyan mozgásfejlesztésen vegyen részt, amely ezeket a szempontokat figyelembe veszi, és tervezetten, fokozatosan nehezedő feladatokon keresztül fejleszti a különböző kompetenciákat. Természetesen ez nem csak azoknak a gyermekeknek hasznos, akiknél ezen területek valamelyikén elmaradás mutatkozik, hanem a jól teljesítőknek is, hiszen a személyre szabott mozgásos feladatok által, ők még kiemelkedőbbé válhatnak.
Ezt nem csak azoknak a gyermekeknek ajánlom akiknél elmaradás mutatkozik ezen területek valamelyikén, hanem az ügyes gyermekeknek is, hiszen a személyre szabott tornával ők még ügyesebbé válnak.