minicsoport

Mini csoportba megyünk

Minden anyukának összeszorul a szíve, ha bölcsődébe kell adni gyermekét. Ennek hátterében hormonális okokat is vélhetünk felfedezni, egész egyszerűen másfél-2 évvel a szülés után még nem állnak vissza eredetibe a hormonok (pláne, ha még szoptatsz, vagy még csak fél éve hagytad abba a szoptatást), még szorosan kötődünk a babához, ezért nehéz elengedni őt. Emellett a szakemberek is azt mondják, ez a kor még nem igazán alkalmas az elválásra. Felmerül hát a kérdés: Hogyan oldjad meg a mini csoportba szoktatást? Mennyire fogja megviselni a kicsit? Hogyan változik a kettőnk kapcsolata?

Sokáig azt gondoltam, egészen más az a gyerek, aki otthon van anyával és az, amelyik közösségbe jár, hogy egy mély szakadék van a kettő között, de amióta elkezdtem Mini Csoportba dolgozni rájöttem, hogy nincsen mély szakadék. A gyerekek többsége jól viseli a beszoktatást és alkalmazkodik az új helyzethez, tehát emiatt nincs aggódnivaló (az esetlegesen felmerülő problémákról majd az írásom végén lesz szó). Ami nagyon fontos minden változtatásnál a kicsi életében, hogy első körben neked kell magaddal lejátszanod, eldöntened, hogy valóban ez a legjobb lépés. Ez vonatkozik a szoptatásról való elválasztásra, a közös alvásról való leszoktatásra és minden egyéb gyermeknevelési kérdésre. Ha te nem döntöd el magadban, ha bizonytalan vagy és kételyek maradnak benned, hogy jó-e amit teszel, akkor nehezebben fog menni, mert a kicsi érzi a bizonytalanságodat. Szóval, ha mini csoportba kell adnod a kicsit, akkor első körben magaddal beszéld meg a dolgot és ne azon gondolkodj, milyen rossz lesz és milyen nehezen fog menni, hanem azon, hogy milyen jól fogja magát érezni, és milyen jól fogjátok magatokat érezni, amikor együtt lehettek.

A gondok a fejünkben kezdődnek. Akkor, amikor úgy gondoljuk, attól, hogy mini csoportba megy a kicsi, végleg elválunk egymástól. Pedig gondolj csak bele, a mini csoportba a nap 1/3-ában van a kicsi, a többi időt még mindig veled tölti, tehát ne úgy gondolj a mini csoportra, mint valami végleges rosszra, hanem csak, mint egy klassz helyre, ahol játszik egy kicsit, ebédel, alszik, és már jöhet is haza! Az, hogy hogyan sikerül a mini csoportos beszoktatás, mennyire érzi ott jól magát a kicsi, nagyban függ magától az intézménytől is. Praktikus dolog a gyerkőcöt a legközelebbi mini csoportba adni, de azért érdemes szétnézni máshol is, mert hatalmas különbségek lehetnek. És itt nem csak arról van szó, melyik mini csoport mennyire túlterhelt, hanem arról is, hogy neked személy szerint mennyire tetszik az adott hely, mennyire szimpatikusak a dadusok, a gyerekekkel való viselkedésük. Ha megtaláltad az ideális helyet, akkor következhet a beszoktatás, amitől a legtöbb anyuka nagyon fél. Másfél-2 éves kor között a legnehezebb, mert ebben a korban megint előjön a szeparációs szorongás.

Nagyon fontos, hogy beszélj a kicsinek a mini csoportról, és mindig pozitívan (tehát ne arról beszélj, milyen rossz lesz neki ott nélküled), viszont nem kell állandóan emlegetni, elég, ha heti 1-2 alkalommal mesélsz neki róla. Ajánlani tudom az Anna, Peti sorozatból az óvodáról szóló részt és ennek az olvasgatásával, nagyjából jó képet ad arról, mi történik az oviban a gyerekekkel. A beszoktatásnál nagyon fontos, hogy a gyerek saját tempójában történjen és ne a mini csoport tempójában! Az ideális az, ha legalább 3 délelőtt ott lehetsz vele, játszhattok, ehet a többiekkel, majd a 3.-4 napon elmész 1 órára a délelőtt vége felé, és még legalább 1 hétig ott lehetsz vele reggel kicsit tovább, mondjuk 30-40 percig, ha igényli. Soha ne lépj le titokban, hanem mindig mondd el neki, hova mész és mikor jössz vissza (mivel neki még nincs időérzéke, ne azt mondd, hogy “4-kor jövök”, hanem, hogy “uzsonna után jövök”), így tudni fogja, mire számíthat. Első alkalmakkor az elválásnál előfordulhat némi sírás. Ilyenkor az a jó, ha a dadus ilyenkor felveszi, megnyugtatja, és együtt elbúcsúznak tőled. Ilyenkor sose add be a derekad, hogy akkor inkább még maradsz, ezzel csak összezavarod a kicsit. Ha megadjátok neki a kellő időt, akkor kb. 10-14 nap alatt megtörténik a beszoktatás a csökönyösebb gyerekeknél is.

Megtorpanás: Igazából nem is az első beszoktatás szokott nehezen menni, hanem 2-3 hónap múlva van egy mélypont, amikor a gyerek rájön, hogy ez most már mindig így lesz, és ilyenkor szoktak kezdődni a gondok. Az első kislány, akit beszoktattam eleinte örömmel jött, és nem szeretett volna hazamenni bölcsiből, aztán 2 hónap elteltével, már csak az anyukájával jött be a csoportszobába “ne menj haza anya, maradj itt velem játszani” – című vitatkozások korszaka kezdődött. Ez néhány hétig szokott tartani, aztán kinövi.

Ezzel a megtorpanással számolni kell. Gond akkor van, ha ilyenkor beadod a derekad és nem viszed be, később viszed be stb. Ha muszáj bölcsibe járni, akkor szigorúnak kell lenni abban, hogy márpedig nincs reggeli időhúzás, alkudozás.

Milyen problémák merülhetnek fel?

Állandó betegeskedés: A leggyakrabban előforduló probléma a mini csoport első évében, hogy állandóan beteg lesz a kicsi.
Ennek a hátterében sok minden áll:
– a mini csoportokat gyakran túlfűtik, nehogy a kicsik megfázzanak, de melegben a baktériumok jobban szaporodnak
– sok gyereket betegen vagy még nem egészen gyógyultan is bevisznek
– ha sok a gyerek, akkor nem tudnak rá odafigyelni a dadusok, hogy rendesen felöltözzenek, megtöröljék az orrukat, így könnyebben megfáznak és elkapják egymástól is a betegségeket
– vannak olyan gyerekek, akiknek eleve nem olyan erős az immunrendszerük
– a homeopata gyermekorvosunk szerint a sok bölcsődei megbetegedés lelki eredetű: a kicsi nem érzi jól magát és ez ellen tiltakozik a megbetegedéssel

Ha eleve hajlamos a megbetegedésekre a gyermeked, akkor még a mini csoport kezdete előtt vidd el homeopata gyermekorvoshoz, aki tud olyan immunerősítő kúrát ajánlani, amivel elkerülhető az állandó betegeskedés.

Nem tud beszokni: Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy gyerek hónapok múltán sem tud beszokni. Ez leginkább akkor fordul elő, ha a kezdetekkor el lett kapkodva a dolog, ha nem hagyták a kicsit a maga tempójában beszokni, hanem 3 nap alatt akarták lerendezni az egész dolgot. Ezért nagyon fontos, hogy figyeld őt az első napokban és csak akkor hagyd ott, ha már látod, hogy feloldódott, magabiztos a közösségben, akár fél órán át is szívesen játszik a többiekkel és nem keres téged. Persze neki is lehetnek akár később is rossz napjai, amikor nincs kedve menni, vagy amikor napközben keres téged, de ha az elején odafigyelsz rá, hogy megkedvelje a helyet és biztonságban érezze ott magát, akkor később sem lesznek gondok.

Alvászavarok: Néhány gyereknél alvászavarok formájában jelentkezik a mini csoportba.. Megint felébred éjszaka, átmegy, hozzátok együtt akar veletek aludni. Ilyenkor általában arról van szó, hogy éjjel hívja fel magára a figyelmet, amit nappal nem kaphat meg. Ebben sokat segíthet, ha a mini csoport után valóban közösen együtt töltitek az időt, és ha te magad sem vagy ideges ilyenkor, ha teljes figyelmeddel fordulsz a kicsi felé. Ennek ellenére, ha igényli, ezekben a nehéz időszakokban aludhat veletek együtt, ezt idővel magától kinövi majd.

Hisztik, kimerültség: Néhány gyerek annyira kimerül a mini csoportban, hogy hiába alszik délután, estére már nyűgös, hisztizik. Ennek a háttere egyrészt az, hogy a mini csoportban folyamatosan jónak kell lenni, és otthon egyszerűen elengedi magát a gyerek, másrészt a figyelmet szeretné magára felhívni a hisztikkel. Legyél vele ilyenkor türelmes, ne próbáld meg nevelni, inkább találj ki olyan játékokat, amik elterelik a figyelmét és szervezz olyan programokat mini csoport utánra, ahol jól érezheti magát és ahol kiengedheti a frusztrációját (jellemzően mozgásos programok).

Nem eszik a mini csoportban: Általában ez olyan gyerekeknél fordul elő, akik még otthon sem ettek teljesen önállóan és egyébként is rossz étvágyúak voltak. Ők az első néhány nap előfordul, hogy nem vagy csak nagyon keveset esznek a mini csoportban. Erről beszélni kell a dadusokkal, meg kell kérdezni, hogyan evett, és egyeztetni kell velük azt is, milyen speciális igényei vannak (pl. csak cumisüvegből iszik). Ezeknek a babáknak mindig szoktak segíteni, tehát a miatt ne aggódj, hogy egyáltalán nem eszik majd. Jó hír, hogy sok rosszevő gyereknek pont a mini csoportba szokott megjönni az étvágya.