Kedves Szülők! Közeledik a döntés ideje.
Ha iskolaérett a gyermek, akkor a leggyakoribb kérdés, hogy melyik, milyen iskolába írassák szülei. Mit lépjünk, ha az iskolaérettségét nem tudjuk egyértelműen megítélni, bizonytalanok vagyunk? Maradjon még az óvodában, vagy majd úgyis utoléri a többieket?
De mi is az az iskolaérettség? Ki mondhat véleményt? Milyen jogai és kötelességei vannak a szülőnek? A jó döntést megfelelően, alapos körültekintéssel kell előkészíteni. Ehhez szeretnénk összeállításunkkal segítséget nyújtani.
A hatályos köznevelési törvény kimondja, hogy minden gyermek abban az évben válik tankötelessé, amelynek augusztus 31. napjáig a 6. életévét betölti, legkésőbb pedig az azt követő évben.
Az iskolaérettséget alapvetően az óvoda igazolja, de ha kétség merül fel e kérdésben, szakemberhez (Nevelési Tanácsadó, Szakértői Bizottság) kell fordulni (pl. ha véleménykülönbség van a szülő és a pedagógus között; nehezen ítélhető meg a gyermek fejlettsége; vagy halasztott iskolakezdés után további egy év óvodai nevelés látszik szükségesnek) kezdeményezi az iskolaérettség megállapítását. Az iskolaérettségi vizsgálat kezdeményezője az óvoda vagy az iskola vezetője, továbbá a szülő is lehet. (45.§(4) c).
Amennyiben ezek a tanácsadó és szakértői intézmények úgy döntenek, hogy a gyermek iskolaérett, az iskolát el kell kezdenie (szülői akarat ellenére is).
Ha a szakértői javaslat iskolaéretlenséget állapít meg, további egy nevelési évig maradhat a gyermek az óvodában, (a maradáshoz az óvoda vezetőjének beleegyezése is szükséges) és ezt követően válik tankötelessé.
Az iskolaérettségi vizsgálat három esetben történhet:
Az iskolaérettségi vizsgálaton csoportos és egyéni helyzetben kapunk képet a gyermek képességeiről (rajzkészség, számolás, gondolkodás, emlékezet) valamint szociális és pszichés érettségéről. A szülővel folytatott anamnézis* felvétel és beszélgetés során tájékozódunk terhesség, szülés körülményeiről, a gyermek fejlődéséről, az életében bekövetkezett nagyobb változásokról, fontosabb történésekről, esetleges nevelésével kapcsolatos nehézségekről.
A javaslat kialakításához figyelembe veszik az óvónő által készített pedagógiai jellemzést, valamint ha, fejlesztő pedagógus, pszichológus vagy logopédus szakember foglalkozik a gyermekkel, az ő véleményét is.
A vizsgálat végén javaslatokat megbeszélik a szülővel. A gyerek érdekeit szem előtt tartva kell a legmegfelelőbb megoldást találni. A Szakvélemény javaslata alapján az iskolába történő felvételről az iskola igazgatója dönt.
A 6. életév az iskolába lépés megfelelő időszaka, mivel ekkor markáns érési változások következnek be a gyermek viselkedése, a szabálykövetés és a motiválhatóság szempontjából olyan stádiumba kerül, hogy alkalmassá válik a csoportos oktatásra. Ekkorra kerülnek a kognitív képességek olyan szintre, hogy a gyermek már vágyik az iskolába. Megvannak azok a tulajdonságai, képességei, melyek őt erre alkalmassá teszik.
Tehát: az iskolai tanulás nemcsak megfelelő értelmi képességet igényel, hanem mindenekelőtt megfelelő alkalmazkodást az új követelményekhez, akaratlagos beilleszkedést az iskolai környezetbe, munkába.
A gyermek csak akkor képes minderre, ha biológiai és pszichikai szempontból testileg is szellemileg is életkorának megfelelően fejlett.
Tapasztaltuk, hogy leggyakrabban nem megfelelő az a döntés, ami ilyen szempontok alapján születik: pl:
6 éves korra egy gyermek átlagosan a 120-130cm magasságot és 20-22kg súlyt éri el. Amennyiben a gyermek ezekkel a paraméterekkel nem rendelkezik, kérdésessé válik terhelhetősége, fáradékonyabb lehet és így teljesítménye is hullámozhat. Hiszen a kis súlyú, gyenge fizikumú gyerekek nehezebben terhelhetők, gyorsabban elfáradnak. Gondoljunk bele, gyermeked 8-10 órát fog az iskolában eltölteni!
A fogváltás is jele a biológiai érésnek.
Tudni kell, hogy ebben az időszakban kezdődik meg a gyerekek látványos növekedése, ami rengeteg energiát igényel szervezetüktől, rendezetlen lesz a mozgásuk, fáradékonyabbak és nyűgösebbek lesznek.
Az olvasás-írás elsajátításához nélkülözhetetlen a jól működő látás és hallás. Amennyiben ezekkel probléma van, korrekciójuk és a hozzájuk kötődő részképességek fejlesztés elengedhetetlen.
Mozgása egyre inkább összerendezett, csakúgy, mint kezének finommozgásai. A nagymozgása és finommozgása kellően összerendezett koordinált. Iskolakezdés előtt a helyes ceruzafogásnak, a megfelelő írásnyomatéknak és vonalvezetésnek is ki kell alakulnia ahhoz, hogy a gyermekek az iskolában vonalközben tudjanak írni. Azok a gyerekek, akik jól bánnak a papírral, ceruzával, ecsettel, ollóval, ragasztóval nagy valószínűséggel szépen fognak írni.
A helyes eszközhasználat és tartás azonban csak sok gyakorlással alakul ki.
A finommozgás zavarától a vágás, gyurmázás, gyöngyfüzés, görcsös, helytelen ceruzafogás és nem utolsósorban a rajzai milyensége árulkodik.
Az egyensúlyi bizonytalanság 4-6 éves korban már későbbi tanulási nehézségeket és figyelmi problémákat vetíthetnek elő.
A nagymozgások bizonytalanságai (pl.: kúszás, mászás, lábujjhegyen járás, sarkon járás, külső talp élén járás, guggoló járás, szökdelés páros lábon és egy lábon, fejemelgetés háton- és hason fekvésben) és ezek hibás végrehajtása idegrendszeri éretlenségre utal, ami az olvasás-írás tanulásánál nehézséget okoz. Képes befolyásolni, szándékosan irányítani (leállítani) mozgását, viselkedését, testi szükségleteit.
A koordináltság hiánya ügyetlenségben nyilvánul meg, mellényúl a tárgyaknak, lesöpri, kiejti a kezéből azokat, kapkod, görcsös a testtartása, nehezen öltözködik, nehézséget jelent számára a ruha gombolása, cipő húzása, bekötése, nehezen tanul meg biciklizni.
Az iskolakezdés előtt ki kell alakulnia. Fontos, hogy a gyermek saját testéről pontos ismerettel rendelkezzen, ismerje testrészeit, érzékszerveit, testének bal és jobb oldalát. Ismernie kell kisebb testrészeit (pl.könyök, boka) és ujjai nevét is. Ez azért fontos, mert a világot magunkhoz képest mérjük be.
A testkép alapvető viszonyítási pont a környezetben való eligazodásban.
A testséma alapját képezi a téri tájékozódásnak, hozzásegít, hogy megtanulja és helyesen alkalmazza az irányokat, térbeli relációkat. Ennek bizonytalanságai egyrészt nyugtalanságot és félelmet kelthetnek a gyermekekben, másrészt az olvasás-írás helyes elsajátításához elengedhetetlenül szükségesek.
A térérzékelésnél a gyermeknek ismernie kell mind térben, mind síkban a jobb-bal, és fel-le irányokat, hogy betűtévesztések és cserék ne alakuljanak ki. Ide tartozik még a térben és síkban történő reprodukáló képesség, ami a mozdulatok és ábrák lemásolását jelenti.
5 éves korra a domináns kéznek, szemnek, fülnek és lábnak ki kell alakulnia. Ezek lehetőleg azonos oldalon kell, hogy legyenek.
A balkezesség önmagában nem rizikótényező, ugyanis a tiszta balkezesség, a baloldaliság – amely kézre, szemre egyaránt kiterjed nem okoz problémát. Baj az erőltetett átszoktatáskor jelentkezik, vagy a gyereket – az esetleges ügyetlenkedései miatt – ért sérelmek következtében.
A konstanciák az alak-, forma-, szín-, és nagyságállandóságot jelenti, amik ahhoz kellenek, hogy a gyermek az iskolában meg tudja különböztetni a kis- és nagybetűket, a nyomtatott és írott betűket.
Az azonosság és különbség felismerése szintén a betűk felismeréséhez szükséges.
Ez a képesség az olvasás elsajátításához szükséges és ez teszi lehetővé, hogy a betűket szóvá alakítsuk.
Betűfelismeréshez szükséges képességek. Fejlett megkülönböztető képesség nélkül nehéz az írás-olvasás tanulása. Problémát jelent, ha formautánzásnál, minta utáni rajzolásnál a lényeges elemek elmaradnak, a formák nehezen felismerhetők.
Hatéves korra kialakul az egyes hangok elkülönítésének képessége, az időtartam megkülönböztetésének képessége. Hiányossága esetén gyenge helyírás alakulhat ki. Nehéz helyesen leírni, vagy elolvasni írott szövegekben egy hangot, vagy szavakat annak, aki még a hangot sem hallja vagy ejti tisztán.
Lényeges, hogy a beszédfejlődés tartalmilag is elérje a megfelelő szintet.
Ez azt jelenti, hogy mások számára is érthetően tudja gondolatait kifejezni, el tud mondani vele vagy mással megtörtént eseményeket és megérti azt amit mondanak neki.
Még mindig a motorikum oldaláról közelítve említést kell tennünk a finommozgások legfinomabbikáról a beszédmozgásról – s ehhez kapcsolódóan a beszédkészségről és a beszédértésről.
E vonatkozásban ez a helyes hangképzést, az életkornak megfelelő kifejezőkészséget, vagyis a beszéd tartalmi és formai fejlettségét jelenti. Iskolába lépésre minden gyermeknek tökéletesen kell ismernie és használnia anyanyelvét. Ez egyrészt szókincsében és a használt grammatikai szerkezetekben, másrészt a helyes artikulációban kell megnyilvánuljon.
A nehezen rögzíthető, könnyen elterelhető, megtapadó figyelem nehezíti az ismeretszerzést. A súlyos figyelemkoncentrációs zavarban szenvedő gyermekek ismeretei rendszertelenek, esetlegesek.
A megfelelő iskolai helytálláshoz a különböző emlékezeti profiloknak jól kell működnie. Ez jelenti a hallási, látási és sorrendemlékezetet, a számemlékezetet, illetve ezek rövid és hosszú távú megtartását. Az önkéntelen figyelem és emlékezés mellet megjelenik a szándékos figyelem, emlékezet.
Hatéves korára a gyermeknek széles körű (életkornak megfelelő) ismeretekkel kell rendelkeznie az őt körülvevő világról. El kell tudnia helyezni magát az időben és a társadalmi környezetben, ismernie kell személyi adatait, lakhelyét, az évszakok, napszakok, napok váltakozását. Hiányosságai bizonytalanságot, nyugtalanságot vonhatnak maguk után.
Az iskola elkezdésekor a gyermeknek már tisztában kell lennie azzal, hogy vannak kötelességei, amiknek akkor is eleget kell tennie, ha éppen nincs kedve hozzá. Vagyis a tanórán akkor is dolgoznia kell, ha nem akarja a „m” betűket írni.
Nyugodtan ül, figyel válaszol, nem beszél bele. Rá kell hangolódnia arra, hogy az iskolai munkáját a tanulást minden másnál előbbre valónak tekintse, még akkor is ha néha számára unalmas 3 sor karika és nem autókat rajzolhat.
Nem akar mindent azonnal, tud várni türelmesen. Kialakul szabálytudata, így egyre kevésbé van szükség külső kontrollra, figyelmeztetésre.
Képes a felnőttekkel és kortársakkal aktívan és eredményesen együttműködni, betart elemi szabályokat, rendelkezik kellő önfegyelemmel, feladattudattal és felelősségérzettel.
A gyermek megtanulja szabályozni a folyamatokat. Ahogy növekszik egyre kevésbé kiszolgáltatott, egyre inkább saját akarata szerint tudja kielégíteni vágyait. Önállósul, nemet mond, próbálgatja erejét, feszegeti határait. Játéka egy idő után eljut a szabálytudatot feltételező társasjátékig.
Egyre szebben, egyre érthetőbben fejezi ki magát. Képes már hosszabb ideig odafigyelni valamire, elmélyülten végigcsinálni valamit, amit elkezdett, még akkor is, ha nem olyan érdekes.
Örül a sikernek. Nem tereli el minden a figyelmét. Kialakul a feladattudata és feladattartása, munkaérettsége.
Képes együttműködni, elviseli azt is , ha más van a középpontban. A felnőtt kérdéseire készségesen válaszol.
Az iskola érett gyermek kb. 15-20 perces aktív figyelemre képes, eddig tud akaratlagosan koncentrálni valamire. Az érdeklődés mellett az aktív figyelem, a tudatos odafordulás a legfontosabb feltétele minden új ismeretszerzésnek.
Az iskola-éretlen gyermek egész személyiségében vagy több részterületen lassabban fejlődött.
Jellemzőek lehetnek a következők: Nem alakult ki az iskolás testforma vagy teherbíró képessége gyenge, fizikailag-szellemileg fáradékony. Figyelme könnyen elterelődik. Gondolkodása nem a tényeket ragadja meg, hanem a számára érzelmileg fontosat. Munkaérettsége nem megfelelő, játékos. Szabálytudata kialakulatlan. Kudarcot nehezen tűri. Önuralma, akarata fejletlen, érzelmei uralkodnak felette. Esetleg túl visszahúzódó, bátortalan, sok biztatást igényel. Önállótlan, nem ismesmeri fel játékait, ruháit azokra nem tud vigyázzni vagy elhagyja őket.
Ilyen esetekben célszerű a gyermek számára még 1 évet biztosítani, hogy a teljesítményhelyzet, megfelelés folyamatos terhe nélkül, az óvodában maradva érhesse a megfelelő fejlettséget, érettséget.
A fentiekből látható, hogy az iskolaérettség nem csupán értelmi képességek szintjét jelenti (mint ahogy sok szülő gyakran mondja “nem buta az én gyermekem”), hanem egy sokkal összetettebb fogalom. A megfelelő fejlettség eléréshez részben spontán, természetes érés, részben az óvodai és otthoni foglalkozás, kiegyensúlyozott, odafigyelő családi háttér szükséges.
Gyakran szükség lehet szakemberek segítségére:
Figyelem! Amennyiben gyermek összességében iskolaérett, de 1-2 területen elmaradása van (ill. életkora miatt mindenképpen be kell őt iskolázni) az iskolakezdés után is lehetőség van a különböző szakemberek segítségét igénybe venni (fejlesztőpedagógus, logopédus az iskolában, pszichológus és fejlesztőpedagógus a nevelési tanácsadóban).
Reméljük nem volt felesleges ez a tájékoztató. A döntés előtt – ajánljuk – gondolkodj a következőkön!
Szerinted gyermeked:
Még egy fontos javaslat: Légy őszinte magadhoz s gyermekedhez!